Modell és divat fotózás története

 forrás

A divatfotó története I.

 

 

Az 1920-as évek kezdetétől beszélhetünk divatfotográfiáról, mint műfajról, ami szorosan összekapcsolódik a divatmagazinok megjelenésével, az egyre növekvő sztárkultusszal, és a mozik népszerűségével. Míg a divatfotó kezdeti célja kizárólag az új tömegmédiumok kiszolgálása volt, mindamellett elég teret adott a fotósoknak a kísérletezéshez, a kereskedelmi és művészi célok keresztezéséhez.

illustracio_01

Néhány példát mutatok meg, hogy milyenek is voltak a divatmagazinok címlapjai, mielőtt fotográfiák kerültek oda.  A baloldali címlap egy 1909. áprilisi Vogue, mellette szintén egy Vogue címlap, Salvador Dalí  illusztrációjával.

Edward Steichen

A divatfotót nem lehet úgy szemlélni, mint egy teljesen különálló műfajt, hisz hatással volt rá a fotográfia összes területe. A korai portréfotósok és vizitkártya készítők alapozták meg azt a módszert, amit a korai divatfényképészek is használtak. Miszerint a portréalanyokat divatos vagy drámai öltözetbe bújtatták. Edward Steichen az első divatfotósok közé sorolható, korának legjobban fizetett fotósa volt. Ő is a portréfotózásban jól bevált módszereket alkalmazta divatképein.

steichen

A baloldali fotót Steichen 1928-ban készítette Lillian Gish-ről, a második képet pedig 1927-ben a kedvenc modelljéről Marion Morehouse-ról. Ezek a divatfotók, tökéletes példájuk annak, hogy hogyan lehet a ruhákat, és azzal együtt a viselőjüket is bemutatni.

George Hoyningen-Huene

A különböző művészeti mozgalmak is hatottak a divatfotósokra, mint például a szürrealizmus André Barret-re, Irvin Penn-re,  illetve George Hoyningen-Huene-re. Huene fényképein egyaránt érezhető a szürrealizmus és a görög kultúra hatása. Az 1930-as évek meghatározó fotósa volt, aki szobrokként fényképezte le modelljeit, így idegenítve el a hétköznapit. Istenszerűre fotózta az embereket, ideálisnak és tökéletesnek mutatva őket.

huene

Huene: Divers, 1930, and Lelong Bathing Suits,1929

Munkácsi Martin

A fotóriport és a dokumentarizmus ereje szintén hatott a divatképekre, de az, hogy mi a konstruált és stilizált, nem pedig a „foglyul ejtett” pillanat, ami annyira tisztelt a dokumentarizmusban továbbra is elkülönítette a kettőt egymástól. Például Munkácsi Martin divatképein is megtévesztő lehet az, hogy mi a beállított, mi pedig az elkapott mozzanat. Munkácsi az 1930-as évek fotósa, aki „forradalmasította a divatfotográfiát: a manökeneket – télen is – fürdőruhában hagyta a strand mentén futni, hogy például egy könnyedén elegáns pelerint lendületes mozgásban mutasson be. Látványos divatsorozataival befolyásolta a modern, sikeres, önálló és dinamikus nyugati nagyvárosi asszony képét is.” -Idézet Martin Munkácsi – Think while you shoot retrospektív kiállítás katalógusából, 2006, Berlin. Munkácsi fényképeivel végleg kiszabadította a divatfotót a műterem zárt falai közül.

munkacsi

Martin Munkácsi: Lucile Brokaw, 1933, and Lovely autumn, 1929

Irving Penn

penn1

Irving Penn: Vogue cover, 1950

Az 1950-es években nagyon kedvezőek voltak a feltételek a divatfotósok számára, hisz a divatmagazinok terjedésével egyre több igény volt a munkájukra. Ebben a korszakban a legdivatosabbnak számító képek luxusszalonokban, kastélyokban készültek. Ezek a fotók nem akartak többek lenni annál, mint hogy kívánatossá tegyék terméküket. De mint minden korszaknak, ennek is megvoltak az újítói, akik valami mást hoztak a divatfotográfiába. Richard Avedon-ra és Irving Penn-re gondolok. Penn a korízlés ellenére sem alkalmazott képein díszes enteriőröket, drámai világítást. Letisztult terekbe, egyszerű hátterek elé állította modelljeit.

penn_02

Irving Penn:  Worlds in a small room, 1974

Penn Worlds in a small room című sorozata pedig egy példa arra, hogy a fotósok hogyan mozogtak a divatfotó és az antropológia területei között. Sorozatában Penn portrékat, csoportképeket készített emberekről, a világ különböző területeiről. Az antropológia bevonása a fotóba különösen a divatfotográfiába mindig ingoványos talaj, Penn-t is sokan bírálják miatta. Kritikusai úgy vélik, hogy a képek keveset mondanak el az emberekről, de annál többet Penn emberábrázolásáról, ami primitív és egzotikusként mutatja be őket. Illetve, hogy képei hiteltelenné válnak a műtermi környezettől és attól, hogy egyértelműen érezhető rajtuk a „kreáltság”.

Richard Avedon

Avedon az 1940-es évek végén a Harper’s Bazaar magazinnál dolgozott, ahol művészi szintre emelte a divatfotózást. Az ő modelljei nevettek,  játszottak, táncoltak, éreztek. Avedon elhagyta a műtermet és szokatlan helyszíneken kezdett fotózni, amitől nagyon izgalmassá váltak képei.

avedon

avedon_02

Richard Avedon: Dovima elefántokkal, 1955

Helmut Newton

Az 1960-as évektől egyre nagyobb hangsúlyt kapott a test a művészetben. Kilép a test a klasszikus akt idealizáló, esztétizáló, szoborszerű egészként értelmező szemléletből. A művészek szociális, politikai, kulturális kritikát fogalmaztak meg segítségével, nemi, faji, etnikai alávetettség problémájára hívták fel a figyelmet. Az 1960-as 70-es évek legmeghatározóbb divatfotósa Helmut Newton volt. Új stílust teremtett a divatfotózásban. Sok kritika érte, hogy voyeurisztikusnak tűnnek képei, amiken a nőket áldozatként mutatja be. Ezzel szemben Newton feministaként vélekedett magáról, mivel modelljeit mindig erős, domináns nőkként ábrázolta.

newton


Róla Varga Csaba