Esztétika és fotográfia (IX/2. rész)

11 – Az én stílusom

Bizonyára kíváncsiak vagytok, milyennek látom, hogyan tudnám körülírni a saját stílusomat. A kérdés jogos. A válasz abból tevődik össze, hogyan közelítek a témához, milyen választásaim voltak, mi tetszik és mi nem fotózás közben, melyek a személyiségem – ezáltal a stílusom – fontos jellemzői:

  • Soha nem készítek olyan fotókat, amilyeneket mások már létrehoztak előttem. Ha ilyenekre vágynék, egyszerűen megvenném a kész műveket. Minden helyszínen arra törekszem, hogy a saját látásmódom szerinti képeket alkossak.
  • Úgy tapasztaltam, hogy a 4×5-ös használatával érem el a legjobb képminőséget, ez előhozza a bennem rejlő kreativitást, gondolatokat ébreszt bennem a fotózandó témáról.
  • Szívesen használok kisebb formátumokat is, például közepest vagy 35 mm-est, akár a 4×5-össel kombinálva, akár önállóan.
  • Meggyőződésem, hogy minden fényképezőgép típus használatának vannak előnyei és hátrányai, nincs olyan gép, amely “mindenre jó.”
  • Analóg filmmel és digitális fényképezőgéppel is dolgozom.
  • Szívesen használok több gépet egyszerre, külön állványon helyezem el őket, és egy időben fotózom a témát mindegyikkel, így hozom ki a lehető legtöbbet akár egyetlen napkeltéből vagy naplementéből is.
  • Mindig van nálam legalább egy közepes formátumú vagy 35 mm-es gép az alap 4×5-ös mellett arra az esetre, ha csak gyorsan, állvány nélkül fotózva tudom elkapni a pillanatot.
  • Kedvelem a digitális SLR-t, mint fénymérőt a hisztogram funkció és az LCD kép miatt.
  • Utalva a 10. pontban taglaltakra: imádom a “fotográfiai jelzőket”! Arra törekszem, hogy minél jobban használjam őket, nem pedig arra, hogy kerüljem. Fontosabb számomra az érzelmek tükrözése a puszta tények bemutatásánál.
  • “Lakva ismerszik meg” a fotózandó helyszín. Így hangolódom rá a tájra, alaposan megismerhetem, hosszasan kutathatom.
  • Élvezettel várakozom egy-egy helyszínen a legjobb fényviszonyokra. Úgy érzem, nagyon türelmes vagyok, legalábbis ebben!
  • Nem feltétlenül fotózom minden esetben, ha egy gyönyörű helyszínen járok. A táj élményét sokféle módon “meg lehet élni”, a fotózás csak egy a számos lehetőség közül.
  • Nem tudok ráunni a kedvenc tájaimra, még ha évről évre vissza is térek, sőt, gyakran évente többször is.
  • Az a célom, hogy minden visszatéréskor új, másmilyen képet hozzak létre ugyanott.
  • Meglehetősen opportunista elveket követek a fotózási lehetőségek felkutatásánál. A történelem előtti idők élelemszerző módozataiból merítve a hasonlatot: sokkal inkább gyűjtögető típus vagyok, mint földművelő. Gyűjtöm a fényeket, a kompozíció elemeit, a fotókat, azt keresem, mit nyújt nekem a természet az egész év során, az egyes évszakokban, az adott helyszíneken. Nem kultiválom, nem változtatom meg semmilyen módon azt, amit a természet ad, és ahogyan adja.
  • Úgy gondolom, nem létezik rossz fény vagy rossz téma, minden lehetőség más kihívásokat rejt.
  • Általában a nem előre megtervezett dolgokból sülnek ki a legjobb lehetőségek.
  • A fotóimat elsősorban nagy méretű nyomatok céljából készítem.
  • Úgy érzem, nem tudhatom százszázalékosan, hogyan sikerült a fotó, míg ki nem nyomtatom, lehetőség szerint jó nagyban.
  • Mostanság színesben dolgozom, bár korábban a fekete-fehéret részesítettem előnyben.
  • Élvezem a digitális korszak nyújtotta lehetőségeket, mind művészeti értelemben, mind hétköznapi és üzleti életemben.
  • Bár fő irányvonalam a tájképfotózás, szívesen fényképezek utcai jeleneteket és embereket is, de nem beállított helyzetekben.
  • Mindezidáig meghallgatásra talált azon imám, hogy soha ne kelljen esküvőt fotóznom…
  • Ugyanez vonatkozik az olyan jellegű mesterkélt portrékra, ahol az alany mondja meg, milyen képet akar.
  • A portréfotózás vonatkozásában szeretném Richard Avedon stílusát, látásmódját közelíteni.
  • Véletlenszerű próbálkozások is közrejátszottak a stílusom kialakításában. Lássuk, hogyan.

______________________________________________________________

12 – Véletlenszerű próbálkozások és meghatározó képek

Les chefs-d’oeuvre ne sont jamais que des tentatives heureuses
(A mesterművek mindig a szerencsés véletlen szülöttei.)
George Sand

A stílus kialakulása időigényes, nem történik meg egyik napról a másikra. Nem úgy működik, mint egy új fényképezőgép, melyet megrendelsz, kézhez kapsz, kicsomagolsz, és azonnal használni kezdesz, hogy meglásd, mire jutsz vele. A gépeket tőlünk teljesen független gyárak hozzák létre, míg a stílus belőlünk fakad, mi alkotjuk. Nem létezik olyan technikai felszerelés, mely segítene ebben, de szerencsére akad néhány támpont a folyamatban.

Az én stílusom alakulására a címben említettek hatottak leginkább: a George Sand-féle véletlenek sora, és olyan meghatározó fotók, melyek – be kell vallanom – gyakran pont a szerencsés véletlen művei voltak. Mielőtt továbbmegyek, hadd tisztelegjek a francia írónő előtt, aki annak ellenére, hogy csak férfi álnéven tudott befutni egy férfiak uralta korban és irodalmi világban, tudta, hogyan kell különlegeset alkotni. Futólag megjegyzem, hogy az egyéni stílus, a mesterművek tekintetében semmi különbség irodalom és fotográfia között.

Visszatérve a meghatározó képek definíciójára: számomra egészen egyszerűen azokat a fotókat jelentik, melyek lehetővé tették a stílusom meghatározását. A George Sand idézettel is arra próbáltam utalni, hogy ezek a képek egyáltalán nem ebből a célból készültek eredetileg. Nem volt szándékos, de végül új irányt mutattak a munkámban, új stílust hoztak – ilyen értelemben véletlenszerű próbálkozásoknak tekinthetők. Azért jöttek létre, mert az adott időszakban épp olyan képeket akartam alkotni. Megtestesítették az aktuális, uralkodó látásmódomat, izgalmas kihívást jelentettek. Csak a későbbi visszatekintés során jöttem rá, hogyan vezettek új lehetőségek, új látásmód felé. Utólag értettem meg, hogyan változtatták meg a stílusomat ezek a fotók a létrejöttüktől fogva.


Fényes Angyal Szivárvány, Grand Canyon Nemzeti Park
Hasselblad 500C, Zeis Distagon 60mm f.3.5, Fuji Velvia 50

Ez a kép jó példa a véletlenszerű próbálkozás esetére. A napnyugtát szerettem volna aznap lefotózni, de eleredt az eső, és a felhők eltakarták a napot.
Amikor újra előbújt a nap néhány perccel lenyugvás előtt, felkészületlenül ért a szivárvány látványa. Először csak egy közelit akartam róla, de végül egy távolabbi, a teljes tájat magában foglaló fotót is készítettem. Meg voltam arról győződve, hogy a közeli lesz a legjobb kép, egészen addig, míg kézhez nem kaptam a fotókat a laborból.

______________________________________________________________

13 – Gyakorlatok

A már megszokott készségfejlesztő feladatok sorában most olyanok következnek, melyek segítenek neked meghatározni a saját stílusodat.

Három alappillérre építhető a stílus: önismeret, a preferenciáid és a felszerelésed ismerete, ezért azt javaslom, hogy az A, B és C jelű gyakorlatokkal kezdj.

Határozd meg a stílusod!

  • A) Személyiség

Az 1-4., illetve 11. pont segítségével sorold fel a személyiséged fő vonásait.

  • B) Szemlélet

Az 5-6. pontban előadottak segítségével határozd meg, milyen témá(ka)t szeretnél fotózni és milyen műfajban. Lehet, hogy némi utánaolvasásra lesz szükséged, mivel nem sorolok fel minden lehetséges műfajt, témát.

  • C) Felszerelés

Sorold fel azokat a tényezőket, melyek leginkább jellemzik a stílusodat: felszerelés, téma, szemlélet, helyszínek, stb. Felírhatod a jelenleg használt eszközeidet, és azokat is, melyeket szeretnél kipróbálni, ugyanígy az aktuális és tervezett témáidat egyaránt.

  • A példáimat folytatva válassz ki néhány fotográfust, akiknek a stílusa, képei tetszenek neked, határozd meg, milyen felszereléssel dolgoznak, milyen szemléletet követnek, mik a kedvenc témáik, milyen fényviszonyokat kedvelnek.

Járj el workshopokra!

  • Nagyon ajánlom a workshopokon való részvételt. Ne csupán egyre menj el, minél többre! A stílus kialakulásához idő kell, egyetlen alkalom nem elegendő hozzá. Egy workshopon választ kaphatsz a kérdéseidre, dolgozhatsz a gyenge pontjaidon, és olyan szakmabeliekkel találkozhatsz, akik hasonló nehézségekkel küzdöttek meg, mint te, ezért hasznos tanácsokkal láthatnak el.
  • Találj magadnak egy olyan mentort, aki már elérte, amit te szeretnél, és aki segít neked is eljutni odáig.

Próbálj ki új dolgokat!

  • Próbálkozz új, eltérő dolgokkal! Ne csak azokkal, amelyeket szeretsz, hanem olyanokkal is, amikkel még nem foglalkoztál, amelyek kihívást jelentenek. Válassz új témákat, fotózz olyasmit, amit akkorra tartogattál, amikor már “jobb fotós” leszel.

 

  • Ne félj a kudarctól! A siker mindig kudarcra épül! A siker nem a kudarc hiánya, hanem annak leküzdése! Senki sem született nagymesternek. Keményen dolgozunk, hogy elérjünk egy magasabb szintet. Sokat kell tanulnunk, míg elsajátítunk egy technikát, stílust, vagy elérünk bármilyen célt. A sikerhez elengedhetetlen, hogy ne féljünk hibázni. A hibákból is tanulhatunk. Megpróbálhatjuk elkerülni, de a következő szintre mindig csak általuk juthatunk. A fejlődés biztos jele, ha már szinte minden elkövethető hibán túlestél.

 

  • Ne tarts attól, hogy rossz fotókat készítesz! Valahol muszáj elkezdeni. Ha újat tanulunk, hibák sora jelzi a természetes folyamatot. Senki sem szakértőként kezdi. Próbálkozunk és fejlődünk. Minden sikert számos kudarc előz meg.
  • Sajnálatos módon ritkán van módunk híres fotográfusok rossz fotóit megtekinteni. Hogy miért? Talán nem szívesen mutatják meg, vagy a kiadóik nem tanácsolják. Talán azért, mert a kezdetektől nem volt szokás ilyesmit bemutatni. Talán a fotózás olyan művészet, ahol nem “divat” a próbálkozásokat közzétenni. A festészetben nem ritka, hogy kiállításra kerülnek egy-egy művész kísérletei, vázlatai. Bár félkész festményeket nemigen láthatunk, hiszen a vásznakat újra felhasználták, és az új réteg elfedte a korábbit, néha mégis bemutatnak befejezetlen műveket. De mikor láttunk félkész fotókból álló kiállítást?! A hibák, félresikerült próbálkozások, “vázlatok” eleddig sikeresen rejtve maradtak a fotográfia titkos bugyraiban. Ennek ellenére igenis történnek tévedések, még ha nem is láthatjuk, mert kidobják vagy eldugják mindet a nézők elől.

Tanulmányozd más művészek munkáját!

  • Ha úgy érzed, a fotóid nagyon emlékeztetnek egy másik művész munkáira, válj az adott művész szakértőjévé! Tudj meg mindent róla, keresd fel! Tanulj vele, tőle! Kérd fel mentorodnak!
  • Keress inspirációt más művészeti ágakban! Nézegess olyan alkotásokat, melyek létrehozását nem esztétikai okok vezérelték: például törzsi vagy primitív művészet. Ne csak fotókat tanulmányozz, hanem festményeket, szobrokat, rajzokat, zenéket is!

Tűzz ki feladatokat magadnak!

  • A saját magad által kitalált feladatok – főként az olyanok, amelyeket még nem láttál más által végrehajtva – erős motivációs bázist biztosítanak az egyéni stílus kialakulásához. Nem hozhatod létre a saját stílusodat szimplán annak megismétléséből, amit már mások megtettek előtted.
  • Próbáld ki, hogy mit tudsz kihozni egy témából anélkül, hogy előre elterveznéd! Túl gyakran fordul elő, hogy a fotós már indulás előtt tudja, mit akar fotózni, milyen képekkel szeretne visszatérni egy helyszínről, a felfedezés, kalandozás örömeit teljes mértékben mellőzve. Spontán felfedezések nélkül márpedig nem alakul ki a stílus.


Elvonuló tavaszi vihar, Tsegi kilátó, Canyon de Chelly
Olympus OM4T, Zuiko 18mm, Kodak Royal Gold 25

Ez a kép is, akárcsak a szivárványos, iránymutatóvá lépett elő a munkám során, bár mindkettő véletlenszerű próbálkozás eredménye. Nem terveztem ilyen fotót készíteni, amikor megláttam a viharfelhők és a fénysugarak drámai kontrasztját. Csak egy gép volt kéznél, azt használtam: egy 35 mm-es Olympus. Később panorámaképet vágtam belőle. Ez a fotó késztetett arra, hogy vegyek egy Fuji 617 panorámafényképezőgépet.

______________________________________________________________

14 – Összegzés

A stílus sokkal inkább utazás, mint megérkezés. Ahogyan láthattuk, több eleme is van. Először meg kell találnod, mit szeretnél fényképezni (téma), azután eldönteni, hogyan akarod azt fotózni (műfaj), végül a személyiségedet is hozzáadva a képlethez a végeredmény a saját, egyéni stílusod kialakulása lesz. Sok munkát igényel a folyamat, beleértve a megfelelő eszközök beszerzését, illetve más fotográfusok munkáinak tanulmányozását. Sikert csak akkor érhetsz el, ha szenvedélyesen dolgozol, és hajlandó vagy segítséget kérni, elfogadni az út során. De mindenekelőtt türelmesnek kell lenned, és az idő majd meghozza erőfeszítéseid gyümölcsét.

A stílus a személyiség kiterjesztése, azt tükrözi, ki vagy, mit szeretsz, mit nem szeretsz, mi fontos számodra, stb. Olyan látásmód, mely különbözik a többi művészétől. A te saját szemüveged, melyen keresztül a világra tekintesz.

A stílusod megmutatja, mit akarsz kifejezni a képeiddel. Változhat, ahogyan te is, meg a világhoz való viszonyod is. Hiszem, hogy a művészek többsége tisztában van a saját stílusával, hiszen önmaga hozza létre a próbálkozásai, törekvései, választásai révén. Lépésről lépésre haladva éri el a kitűzött célt, útközben meghozva mindazon döntéseket, melyek következtében a papíron megjelenő kép a lehető leghűbben tükrözi a fejében már rég meglévő elképzelést – pre-vizualizációt, ha úgy tetszik.

Nem győzök rácsodálkozni, mennyi mindent tudnak a fotósok a fényképezőgépekről és egyéb kütyükről, és nemcsak a sajátjaikról. Általában sokkal többet, mint én. Néha már úgy érzem, velem van a baj, és azon töprengek, hogy jobb fotóim is lehetnének, ha többet konyítanék a pixelekhez, ha kiismerném magam a Gitzo állványok között (sajnos nem elég franciának születni ahhoz, hogy megértse az ember a számozási szisztémájukat…), vagy ha pontosan tisztában lennék az egyes objektívek előnyeivel és hátrányaival.

Másfelől viszont megdöbbentőnek tartom, milyen kevés szó esik fotósok közt más művészek munkájáról, kivéve talán Ansel Adams és David Muench nevének emlegetését. Míg az én fejlődésemben nagy szerepet játszott a festészet, és gyakran beszélek arról, hogyan befolyásoltak bizonyos festmények abban, hogy fotós váljék belőlem, azt tapasztalom, hogy mások nem igazán foglalkoznak egyéb művészeti ágakkal. Ansel Adams korában a fotósok nagy része klasszikus zenét hallgatott előhívás, sőt fotózás közben is. Ez a gyakorlat máig fennmaradt a követői körében. Ennek ellenére úgy tűnik, a fotósok zöme elvesztette ezt a kapcsot a többi művészeti ággal, legyen az zene, festészet, szobrászat vagy bármi más. A fotózás egyre inkább csak önmagáért való fogalom, külső művészeti kapcsolódások nélkül.

Fontosnak tartom, hogy ezt a folyamatot megfordítsuk. Ha a fotográfia művészet, akkor fontos, hogy más művészeti ágakhoz is kapcsolódjon, és együtt legyenek élvezhetők. Ehhez szükséges, hogy megismerjük a társművészeteket is, ne csak a fotózást. Bár ez nem tartozik szorosan e cikk tárgyához, mégis szorosan összefügg az egyéni stílus kialakításával.


Róla Varga Csaba